DECEMBER |
Tartalom |
Örömünnep az Evangélikus Óvodában November 12-én, vasárnap délután 3 órakor Ittzés János a Nyugati
(Dunántúli) Egyházkerület Püspöke felszentelte és megáldotta az idén ősztől
újonnan induló evangélikus óvodát. Az ünnepélyes alkalom elején Boleraczki István
polgármester úr jelképesen átadta az Óvoda kulcsait Szarka István lelkésznek, majd
ezt követően az óvoda udvarán összegyűlt gyülekezet együtt énekelte:” Erős
vár a mi Istenünk”. Az óvónők és Horváth László gyülekezeti presbiter
vezetésével az óvodások énekeit hallhattuk gitárkísérettel. Jó volt látni a sok
kis arcot, ahogy énekelte: „Téged kér szívünk, Jézus jöjj!”
Bencze András a Fejér-Komáromi egyházmegye esperese
imádságos szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, majd a gyülekezeti énekkar
szolgálatát hallhattuk. Ittzés János Püspök úr igehirdetésében kiemelte, hogy mi
mindannyian az Isten gyermekei vagyunk. Mi mindannyian valahol ott kezdtük el
életünket, ahol ezek a gyermekek is. Hálát adott az Istennek a gyermekekért, az ebben
az óvodába járókért és a többiekért, minden gyermekért. Szólt arról, hogy
milyen fontos az a munka, ami itt most elindul. Beszélt a felelősségről, amelyet az
óvoda dolgozóinak vállalni kell. Megvilágította számunkra, hogy micsoda nagy
ajándék, milyen nagy kincs az az isteni ismeret, amiben részesülhetnek ezek a
gyermekek. Az igehirdetés után Püspök úr az egyházmegye jelenlévő lelkészeivel
együtt megáldotta és felszentelte a Bakonycsernyei Evangélikus Óvodát.
Az ünnepségen jelen voltak: Boleraczki István polgármester úr, Szalay Béla iskolaigazgató úr, Schmidt Ferenc országgyűlési képviselő, Veres Péter és Kovács Attila református lelkészek. Mihályi Zoltánné, az Országos Egyházi Iroda Oktatási osztály vezetője, Mészáros Tamás egyházmegyei felügyelő, a környező gyülekezetek vezetői. A győri és a várpalotai evangélikus óvoda vezetői és dolgozói. A Bakonycsernyei Evangélikus Óvoda óvodásai és szüleik, valamint az óvoda dolgozói és a meghívott vendégek.A himnusz eléneklése után az érdeklődők a helyi óvónők és dolgozók vezetésével megtekinthették az óvodát. Ezt követően pedig a gyülekezeti teremben folytatódott az ünnepség, közgyűléssel és szeretetvendégséggel.
Evangélikus egyházunk 13. óvodája a bakonycsernyei. Örülünk, hogy a lelkészünktől kiinduló kezdeményezés valósággá változott. Öröm látni a sok segítségnyújtást, amelyet már eddig is, szülőktől és más támogatóktól kaptunk az óvoda céljaira. Legnagyobb köszönet illeti az óvodában dolgozókat, Dreska Lajosnét, Molnár Zsófiát, Bene Zsoltnét és Csizmadia Árpádnét, valamint a kisegítőket, Dömötör Lászlónét és Horváth Lászlónét, a gyermekek és az óvoda érdekében végzett munkájukért. Kívánjuk, hogy az újonnan felszentelt óvoda valódi ajándék legyen a gyermekek és szüleik, az ott dolgozók és az evangélikus gyülekezet számára. Szarka Éva
|
|
Karácsonyi
ünnepség az Evangélikus óvodában Karácsony nyugalom, a békesség, a szeretet ünnepe. Ez a meghittség sugárzott a mi családias ünnepségünkön is. Boldogan énekeltünk a gyermekekkel. Az embert jó érzés tölti el, hogy a kicsik áhítattal nézik a pompás fenyőfát, dalolva, zenélve örülnek.
Úgy érezzük munkánk nem volt hiábavaló. De visszatekintve
ébredünk rá, tesszük fel a kérdést magunknak. Tényleg megtettünk-e mindent? Evangélikus, keresztyén elkötelezettségünk megköveteli a dolgozói odaadó, odafigyelő, egyszerű de szeretetteljes bánásmódot. Fegyelmezett magatartást vár el, még nagyobb odafigyeléssel a gyermek iránt. Célunk a meghitt, boldog, családias, biztonságot sugárzó, erős alapokat nyújtó óvoda kialakítása, megteremtése. Elfogadva a gyermek tetteit, de alakítva bontakozó személyiségét gyermeki közelséggel, odaadással, a meghitt nyugalmat sugárzó környezetben, őszinte szeretettel, megbecsüléssel, lehajolva a gyermekhez.
„Osztani magad – hogy sokasodjál, kicsikhez hajolni – hogy magasodjál. Hallgatni őket – hogy tudd a világot, Róluk beszélni – ha szólsz a világhoz” (Váci M.) Ha kitűzött céljainkat követjük, biztosan sikerül egy csodálatos, érdeklődő és kreatív közösséget kialakítanunk, akik tetteikkel a jót szolgálják. Mindehhez Isten adjon erőt nekünk. „A boldogság tulajdonságegyetlen titka adni – mindig csak adni Jó szót, hitet, bátorítást és sok – sok önzetlen tiszta szeretetet” (Goethe) Dreska Lajosné Az Evangélikus Óvoda vezetője
|
Az egyik közszolgálati rádió reggeli adásában közismert személyeket faggattak arról, hogy így az évszázad és az évezred vége felé közeledve mi lenne az, amit szívesen hátrahagyna, elfelejtene, és mi lenne az, amit szívesen magával vinne. Érdekes és elgondolkodtató válaszok hangoztak el, egyfajta summázatként a mögöttünk hagyott időről, és az előttünk álló lehetséges jövőképről. A számvetések időszakát éljük, s ilyentájt van – kell, hogy legyen - idő arra, hogy megálljunk, elgondolkodjunk olyan dolgokról is, amiről rohanó világunkban ritkán szoktunk. Íme álljon itt egy szubjektív meglátás, megérzés, múltról, jelenről, jövőről, rólam, rólunk. Tudom, nem kellene egy rádióadásból reprezentatív mintát képeznem, és nem is tenném, ha nem győznének meg erről az újságokban olvasottak, a különböző médiumokban látottak, hallottak, vagy éppen a szűkebb-tágabb környezetemben tapasztaltak. Valami baj van velünk. Jeles költőnk által javasolt gondolathoz csatlakozva azt a bizonyos nagy-nagy tüzet meg kellene rakni. Ha nem tesszük meg, világossága, ereje egyre csökken, és egyre kevesebb társunkhoz jut el éltető ereje. Tartok tőle, hogy útirányt tévesztettünk, nem jó irányba megyünk. A többes szám első személyt nem azért használom, mert egyetértenék a megfogalmazottakkal, hanem azért mert elszenvedője vagyok magam is a történteknek. Elgondolkozván az elhangzott riporton, megerősített abban a gondolatomban, hogy egy krízis helyzetben vagyunk, amelynek véleményem szerinti okozója az általános értékválság. A tömegkommunikáció által is sulykolt egoizmus, az önzés, a csörtető karrierizmus, a szteroidok által felépített erő, és még sorolhatnám mindazon disszonáns tényezőket, amelyek már sajnos nem vadhajtásai az életünknek, hanem zsigereinkbe lassan beépülve, szerves részesei lettek mindennapjainknak. Ugyanakkor az őszinteség látszatát keltve, szeretünk gyakran hivatkozni a humánus értékeinkre, ezen értékek megőrzésének fontosságát hangsúlyozzuk. Csakhogy üres szólamként konganak ezek a szavak, ha tettekkel nem párosulnak. Lényeglátásunkat veszítve, hajtjuk a mindennapi penzumunkat a mókuskeréken, és nem ismerjük fel, hogy egy ördögi kör részeseivé válunk ez által. Ismeretlen erők ismert módszerekkel tudatosan formálnak minket, elhitetve, hogy értünk szól, és nekünk szól a harang. Tudatunkat átformálva, életünket leszabályozva, maga az ember is fogyasztási cikké devalválódik. Megfosztják önálló tudatától, érzelmeit manipulálhatják, gyökértelenné válva hánykolódik a különböző felkínált értékek között. Ha így lesz, „ki viszi át majd a szerelmet „értékeinket, még megmaradt önálló gondolkodásunk utolsó foszlányait a túlsó partra? Ki lesz a révész? Lesz-e révész? Mi lesz a csónakjában? Torzult emberi testek torz lélekkel, távirányított agyakkal, falábakat faragva egy falanszterbe?! Vagy megmaradnak az évezredek alatt már „bevált” értékeink, humánumunk, megtaláljuk elveszettnek hitt gyökerünket. Hiszen van kire és mire támaszkodnunk. Volt valaki, aki belépve a történelembe máig ható, időtálló értékeket mutatott számunkra. Zsinórmértéket húzva előttünk. Ő át tud vinni a
túlsó partra, Ő tud csak átvinni a túlsó partra. Ez az üzenet nem csak akkor
érvényes, hiteles, értékálló, ha egy riporter, reggeli műsorában összegzést
kér, vagy évszázadot, évezredet váltva számadásra készülünk. Értékállóság
és örökérvényűség áll az „örömhírben”. Valaki már megtette az első
lépést. Mi meg tudjuk-e tenni a következőt? Molnár István |
|
Egyházközségünkben
2000. december 10-én időközi választást tartottunk. Gyülekezetünk közgyűlése
ezen az alkalmon megválasztotta Benis Józsefet
számvevőszéki elnöknek, és Danyi
Miklósnét jegyzőnek, Drávai
Józsefet számvevőszéki tagnak. A többi jelölt is sok szavazatot kapott, de
egyikük sem kapta meg az 50 % plussz egy szavazatot. Gyülekezetünk presbitériuma a
szavazás eredményét tudomásul vette, valamint határozatot hozott a
számvevőszék tagjainak a korábbi három főről öt főre való emeléséről. Így az új
számvevőszéket a következő testvérek alkotják: Benis József számvevőszéki elnök, Drávai József, Boros
Miklósné, Galló István, Varsányi Ferenc
tagok. Isten áldása legyen gyülekezetünkben végzett munkájukon |
