OKTÓBER |
Tartalom |
Rádiós istentisztelet Bakonycsernyéről Gyülekezetünkből 2000. október 15-én istentiszteletet közvetített a Kossuth rádió az itt elhangzott prédikáció szövegét az alábbiakban közöljük. (Az istentisztelet hanganyaga MP3 formátumban meghallgatható első rész, második rész, harmadik rész) „De nem értük könyörgök csupán, hanem
azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy,
ahogyan te, Atyám. Énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogy
elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük, és te énbennem,
hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem,
és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem
adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy meglássák az én
dicsőségemet, amit nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.
Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek is
felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és meg
is fogom azt ismertetni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen,
és én is őbennük.” Keresztyén Gyülekezet! Kedves Rádióhallgatók! Szeretettel köszöntöm a Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség nevében mindannyiukat. Azokat, akik valahol az országúton egy autóban ülve, vagy esetleg a vasárnapi ünnepi ebéd előkészületei közben hallgatják istentiszteletünket. Közös igehallgatásunkat rögtön az elején egy kéréssel kezdeném. A rádió készülékek közelében tartózkodókat kérem, néhány percre hagyjanak fel az ebédfőzéssel és minden egyéb megszokott napi teendővel. Ne háttér műsornak használják e délelőtti adást. Miért? Kérésemnek több oka is van. Az imént felolvasott szavak, bár hol legyünk is, templomban vagy otthonunkban szent helyre állítanak. Hasonlóan helyzetben vagyunk, mint Mózes az égő csipkebokor előtt. Megszólított az Isten, kihív bennünket napi teendőink közül. Talán feladatot bíz ránk, esetleg példát ad elénk, vigasztal vagy megerősít. Csendesítsük el magunkat színe előtt! - Joggal kérhetem ezt a visszafogott figyelmességet, mert Isten igéjén keresztül Jézus imádkozó alakját akarja megláttatni velünk. - Az illem is diktálhatja csendességünket, hisz az imádság tiszteletet parancsol. Imádkozó emberek társaságában visszafogottan, halkan illik viselkedni. Jézus nem sokkal elfogatása előtt talán éppen az utolsó vacsora során elbúcsúzott tanítványaitól. Beszédét egy gyönyörű imádsággal zárta. Most a fohász utolsó részét hallottuk, melyben az eljövendő idők tanítványaiért emel szót. Azokért szól, akik évek, évszázadok, sőt ezredévek múltán is ott lesznek az ő megtartó beszédeinek közelében.Azokért, akik ma jelen vannak itt, vagy határainkon innen és túl a rádiókészülékek közelében ülnek.De nemcsak értünk könyörög. Felfelé emelt tekintetében ott van az egész világ. Az eljövendő idők keresztényeinek élete. Mindazoké, akik a jövőben hinni fognak benne és ez által életüknek békessége lesz. Ebben a pillanatban tehát a halálba készülő Jézus, nem önmagával foglalkozik, hanem velünk. Isten Fia ismeri napi küzdelmeinket, gyengeségeinket Istentől sokszor fényévekre eltávolodott életünk magányosságát. Ezért imádkozik értünk. Öröm üzenet lehet ez mindazok számára,
akik azt gondolták szeretet, figyelem és megbecsülés nélkül élnek a világban. Azok
számára, akik a „gyorsuló idő” rohanásával nehezen tartják a lépést. Ez az
ima üzenet azok felé, akik átzuhantak a szociális hálón, akiket emberi
méltóságukban megaláztak, vagyonukból kisemmiztek és öregségükre magukra hagytak. Meg kell tehát hallani Jézus könyörgését, mert irgalomért való kiáltás ez a gondviselő Atya felé. Felénk pedig bíztatás. Számára fontosak vagyunk! Erre az örömhírre hívott egybe Isten Szentlelke mindannyiunkat, akár tudatosan akár véletlenül találtunk rá a mai igehirdetésre.De sajnos, mint minden örömteli pillanat, ez a bennünk lévő túláradó érzés is mulandó. Lehet néhány óra múltán, már veszít erejéből. Esetleg napok múltán mélységes szomorúság válthatja fel. Főleg olyankor nagy ennek az esélye, ha az elméletben meghirdetett szeretettel szemben a gyakorlat mást mutat. Ha önmagukat keresztyéneknek valló emberektől szeretetlenséget, türelmetlenséget tapasztalunk meg. A környezetünkben meglévő szomorú példák ellenére úgy érzem, mégis lehet tartós a Jézusban való öröm. Talán akkor, ha találkozunk olyan emberekkel, akiknek beszédüket és tetteiket egyformán a krisztusi szeretet hatja át. Esetleg az által, ha a mindenkori tanítványok nem önmagukat állítják középpontba, hanem azt a Jézust, aki a megalázottnak máltóságot, a betegnek gyógyulást, a fogolynak szabadulást ad. Ez a Jézus képessé tud mindannyiunkat tenni a jóra. Ezért fontos hogy legyenek közöttünk igehirdetők, presbiterek, gyülekezeti tagok, akik a figyelmünket az értünk közbenjáró úrra; Jézusra irányítják. Testvéreim! Ez vitathatatlanul a mi felelősségünk. Isten templomaiba járó, igéit hallgató és tanító keresztyéneké. Erre az egymás felé forduló felelősségre akar ráébreszteni minket Jézus imádságának fő gondolata az egység. „…hogy mindnyájan egyek egyenek…” Milyen is legyen ez az egység? Ha mi most a Jézus által használt egység minőségét keressük, az általa használt kép segítségével megtaláljuk azt. Az egyik legszorosabb egység az a rokoni kapcsolat, amely a szülő és gyermeke között létrejön. Egymásban élnek. S amint az idő múlásával lassan kirajzolódnak az atyai vonások fiainkon úgy lesznek ők eggyé ismét velünk. Mi élünk bennük, amikor utánozzák gesztusaink és cselekedeteikben visszatükröződnek szokásaink.A Jézus által elénk tárt egység azonban lényegesen több ennél. Alapját nemcsak az isteni származás, az egylényegűség adja, hanem Jézus Isten iránti engedelmessége. Az engedelmesség. Ez a mélyebb viszony lehet a mi egységünk alapja is. A tanítványnak elsősorban eggyé kell lenni Mesterével. Azonosulni kell Jézus tanításával, és követni kell parancsait. E nélkül nem lehet hiteles életünk. Másodsorban a jézusi tanítás alapján tájékozódó különböző tanítványoknak kell egymás között egységet alkotni. Ha hiányzik az egyetértés nem hiteles, nem hihető a szeretet Istenéről szóló hitvallás. Sok keresztyén Jézusnak pontosan ezt az imádságát meghallgatva, felismerve az egység fontosságát és a század második felétől kezdve párbeszédbe kezdett. Ez az ökumenikus mozgalom, amelynek áldásait többek között a minden év Januárjában megrendezésre kerülő ökumenikus imahetek során már bizonnyal megtapasztaltuk. E mozgalom mára elérkezett odáig, hogy bátran kimondhatjuk a keresztyén felekezetek közötti párbeszéd visszafordíthatatlan folyamattá változott. Igaz néha csodálkozva tapasztaljuk, hogy vannak még keresztények, akik tévesen az egykori apostolok versengő lelkületével közelítenek mások felé. Zebedeus fiait, Jakabot és Jánost Jézus helyre igazítja, amikor mindenkinél nagyobbak akarnak lenni. Versengés által nem kerülhetünk Krisztus dicsőségének közelébe. Csak az Istenre való engedelmes ráhagyatkozás, a hit útján.Érzésem szerint ugyanakkor nemcsak a felekezet közötti párbeszéd résztvevői tanulhatnak Jézus imádságából, hanem az egyes gyülekezetekben élő egyháztagok is. Mi mindannyian, akik a bakonycsernyei evangélikus gyülekezetbe, vagy máshova tartozunk. Tudomásul kell vennünk, ha mi lármásan civakodunk egymással, mert az egyházunkon, gyülekezetünkön belül másként ítéljük meg a különféle ügyeket, akkor ez által akaratlanul is elhomályosítjuk az Isten dicsőségét. Jézus nem ezt a feladatot bízta ránk. Önmagunk jogos, vagy vélt sérelmeinek állandó hangoztatását. Jézus hegyi beszédében így fogalmaz. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten Fiainak neveztetnek.” A békétlenség hátat fordít Istennek, igéjének, Krisztus egyházának. Gyermekkoromtól fogva gyülekezetben élek és láttam sokakat, akik miközben a dicsőséges Istent keresték, csak botladozó embereket találtak. Ők úgy jártak, mint Péter apostol, aki elfordította fejét Jézustól. Nem akart hinni az ő megtartó erejében. Amíg Jézusra nézett, járni is képes volt a tajtékzó hullámok között. Mégis inkább a körülötte dúló viharra figyelt. Elfordította tekintetét róla süllyedni kezdett. Nézzünk ezért bátran mindig Jézusra. Ne csak közéletünk, magánéletünk, de (egyházunkon), gyülekezetünkön belül dúló viharjaink között is. Nézzünk fel rá úgy, mint aki egységünk és szabadításunk forrása. Legyen ő a mi közösségünk alapja, hisz´ mindannyiunkat ugyanarra a névre kereszteltek meg. Gyülekezeteink és mi magunk akkor leszünk méltók a keresztény névre, ha egymásra mutogatás helyett a Krisztusra mutatunk. A másik embertársat figyelve először ne a hibáit vegyük észre, hanem a benne élő krisztusi vonásokat. A megváltottságukat felismerő tanítványok élete egy. Akinek így van igazi közösségük Istennel, azok a másságban nem az ellenséget látják, hanem Isten népének egyenrangú, egymás munkáját kiegészítő segítőtársait Így alkothat harmonikus egységet Isten egy és oszthatatlan egyháza. Amelyben Jézus kívánságának megfelelően nincs helyük elsőbbségen civakodó felekezetek, egymással versengő tanítványok. Olyanná kell lennünk, mint az emberi test, amelynek sok különféle tagja van. Ezek bár formájukban, funkciójukban egymástól eltérők, de minden különbözőségük ellenére mégiscsak ugyanannak a testnek részei. E testnek feje nem más, mint az egyház igazi, egyetlen ura, maga a Krisztus. Imádsága végéhez közeledve Jézus alázatos, halk szavú fohásza megváltozik. Isteni hatalommal és erővel szól. „Atyám azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok”Jézus bár elmenni készül ebből a világból, de az őt hallgató gyülekezetet nem akarja bizonytalanságban hagyni. Ígéretet ad. Követői, önök és ti kedves testvéreim ott leszünk vele együtt tökéletes egységben dicsőségének helyén. Annál az Istennél, ahova ő is menni készül. Elfoglalja jogos részét, mely a világ kezdetétől fogva megilleti őt, de ott sem lesz tétlen, helyet készít mindannyiunknak. S ha majd elérkezik az óra, amikor menni kell ebből a világból, annál az Istennél leszünk, akinek Jézus megismertette igazi nevét. Aki, nem szeszélyes és haragvó, Úr, akitől félnünk illene. Az Isten, Atya, akinek legfőbb akarata gyermekeinek boldogsága. Igazságos és szerető Isten. A tökéletes egység tehát azt jelenti, hogy egyek vagyunk Jézussal az Istennél.Egység az Istenben tehát azt is jelenti, hogy erényünk, ajándékként kapott tehetségünk, amely itt e földön, esetleg más emberek fölé helyez minket, eltűnik, felolvad ebben a végtelen szeretetű Istenben. Mert az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne. Ámen
|
|
2000.
október 16-án délután Bence András esperes úr és Mészáros Tamás
egyházmegyei felügyelő úr látogatást tettek gyülekezeteinkben. Céljuk
elsődlegesen tájékozódó jellegű volt. Súron megtekintették a templomot, valamint
az építendő új parókia helyszínét. Találkoztak a gyülekezet vezetőivel és
információt cseréltek az aktuális kérdésekről.
|
|
Finnországba
készülünk A nyári táborozások, nyaralások után a legtöbb fiatal diák abban az intézményben folytatja tanulmányait, ahol előző évben abbahagyta. Vannak, azonban vállalkozó kedvű fiatalok is, aki messze az országhatárainkon túlra kalandoztak el. Több tudást, nyelveket tanulni indultak el. Nem szeretnénk azonban teljesen egyedül hagyni őket. Ezért a technika segítségével tartjuk velük a kapcsolatot. Kropf Balázs és Kovácsi Krisztián a finnországi Nivala városában tanul. Skrabák Zoltán a helsinki egyetemen folytatja tanulmányait. Teológusaink
szintén külföldi ösztöndíjon tanulnak. A Nivalában tanuló diákokról az alábbi hírek érkeztek: Mindketten örömmel és kellő szorgalommal tanulják a nyelvet. Ezért reményeink szerint a jövőben gyülekezetünk ismét két tolmáccsal gazdagodik. Krisztiánnak szeretettel gratulálunk a születésnapja alkalmából, és jó egészséget kívánunk neki. Balázsról olyan hírek érkeztek, hogy a finn nyelv mellet a finn szakácsművészetben is jelentős eredményeket ért el. Továbbá az a hír járja róluk: „kicsi, beszél még magyar”. |
