December

Tartalom
Karácsonyi várakozás
Evangélikus Óvodánk egy éve
Óvodásbál
Felújítási és beruházási terveink

Karácsonyi várakozás  
Karácsonyt jól megelőzve lehullt az első hó. Varázslatos szépségével behintette a gyönyörű bakonyi tájat. Erdőre, mezőre vékony, ám annál szikrázóbb takaró került. Elfedett sarat, útszélén felejtett szemetet, s a természet minden ember okozta sebét. Fehér lesz–e az idei karácsony? Ádvent elején járva merészség lenne bármit jósolni. De a ragyogó szépségű égi ajándék, gyermeki örömök kifogyhatatlan forrása, nekem mégiscsak a közelgő ünnepről mesél.

Oly tiszta most minden.  Az ünnepre készülő, kutatva az öröm forrását, szent lázban ég. S ez mi lehetne más, mint az ilyenkor szokásos ajándék, amelyet, sokan nem is értéke és nagysága szerint ítélnek meg. Hanem nagyon is helyesen a másikhoz odaforduló szeretet törődésében találják meg. Így, megannyi kedveskedésen át, - örömet adva, s azt elfogadva – nagy emberi igyekezettel, részévé szeretnénk válni az isteni szeretetnek. Mint a fehér hó jótékony takarója, úgy borít leplet életünk foltjaira e figyelmes gondoskodás. Lépteink rohanó zaja halkul, s éves mulasztásainkat elfedve békében várjuk a Megváltót. Ha eljött a szent este, újra áhítattal figyeljük Jézus születésének történetét. Ezt a bennünk idilli képsorrá szelídült eseményt, amely azért Krisztust imádó királyokon és pásztorokon túl, kitaszítottságról beszél. A betlehemi csillagnak, nincs árnyéka, csak játéka, amint a képzeletnek. Az istálló viszont nagyon is valóságos. Páragőzében látjuk meg a megszületett Mennyei Királyt. Az Isten Fiát, aki nagyon mélyre szállt. Az emberi nyomorúság közepébe. Istentől rendelve vagy emberi jószándék híján, ki tudja már, küldetéséhez méltó helyet kapott. S jászolbölcsőjének keresztet rajzoló lábai is áruló jelek.
Ki érti ezt? Örömforrássá miként lesz nyomorúság, későbbi kínhalál? Elolvadó szikrázó hótakarónk azután majd újra sebet ejt a tájon. Amíg lucsok és sár a tavaszi megújulásra vár. A benne lépdelő, boldogulás reményében megint nekifeszül. Hol van, mikor jön el a lélek tavasza? Az ember boldogsága, mely nem tűnik el, mint az évszakok? Szelíden szunnyad még a titok. De elrejtve mélyen, a jászol bölcsőjében, már ott van a húsvéti feltámadás.

Szarka István

Evangélikus Óvodánk egy éve
Igaz nem rendelkezünk nagy múlttal, de ezt a kis időt /egy évet / mióta működünk, igyekeztünk úgy alakítani, hogy óvodánkat elfogadja, megbecsülje és értékelje környezetünk.
Próbáltunk törekedni munkánk során egyszerű, de számunkra fontos értékek létrehozására, hiszen ez ad megmérettetést más intézményekkel szemben. Az értékek teszik naggyá, ezáltal megbecsültté és értékessé óvodánkat. Érték fejezi ki a minőséget.
Értéket létrehozni nagyon nehéz dolog, hiszen minden ember mást tart fontosnak és értékesnek, de ha elkövetünk mindent, hogy az ő, a környezet számára is szükségessé váljon, jónak és fontosnak tartsa azt a tevékenységet, melyet a gyermekek fejlődése érdekében teszünk és végzünk, akkor az ő számukra is értékessé, ezáltal közös érdekekké válik.
Fontos és értékes részünkről az óvodában a természeti környezet szépsége, természetessége, az általunk alakított környezet esztétikuma, a közösség hagyományőrző szerepe.
Ezt a környezet szeretetére nevelő programunk is tükrözi.
Óvodai nevelésünk biztosítja az élményszerű tapasztalások sokszínűségét.
Természetessé, derűssé, örömtelivé tenni az egész napos együttlétet. Ésszerű cselekvések szervezésével, a játék apró örömeit felszabadultan tapasztalhassák meg.

Célunk az érzelem gazdag, nyugodt és vidám szeretetteljes óvodalégkör megteremtése, ahol szeretnek és szívesen járnak a gyermekek óvodába. S ha szeretnek, akkor tudnak is játszani. Fontosnak tartjuk a kiegyensúlyozott, boldog óvodáskor, gyermekkor megőrzését. Óvodánkat egyéni arculatúvá próbáltuk formálni, amely a gyermekek igényeinek legjobban megfelel, ahová szívesen járnak, s jól érzik magukat, társaikkal, felnőttekkel együtt. Megengedjük, hogy a kiemelt tevékenység befejeztével szabadon járjanak a két csoport között.

Környezetünket próbáltuk ízlésesen, esztétikusan kialakítani és berendezni. Sok természetes anyaggal, séta során gyűjtött apró tárgyakkal, dogokkal, egyéni eszközökkel igyekeztünk felszerelni, melyek a gyermek játékát egyéni alkotó elképzeléseit, gondolatait igyekszik ösztönző cselekvésre, kreatív elképzelések megvalósítására serkenteni. Melyekhez a délelőtt során bármikor hozzájuthat, s melyeket mindig felhasználunk munkáinkban /termések, termények, levelek, kövek, kavicsok, ágak, anyagok./
A játékos, de fejlesztő tevékenységek során törekszünk, hogy a gyermekek eljussanak olyan szintre, mely elősegíti az iskolába lépést, közösségbe való beilleszkedést, valamint értelmi és speciális képességei fejlesztését.

A mi óvodánkban a gyermek valóban gyermek maradhat. Hiszen az óvodás szükségleteire épülő, igényeinek megfelelő, érdeklődéséhez igazodó, életkori sajátságait figyelembe vevő, fejlesztő tartalmakat, játékszituációkat, szerepjátékokat élhet meg. Cselekvésekbe, élettevékenységekbe fejlesztve a gyermekek képességeit. A játék a tanulás észrevételen színterévé válik. A hasznos együttlétek, tevékenységek lehetőség szerint, sokat kint a szabadban, természetes környezetben, vagy benti játszósarkok kialakításával, fejlesztő játékötletek adásával, ahol vidám, meghitt, cselekvésvággyal teli megnyilvánulásokat, aktív alkotó, kreatív tevékenységeket, élhet meg a gyermek élményei hatására a játékban. Pozitív tulajdonságai alakulnak.

Alapelvünk a gyermekközpontúság, a gyermekközpontú óvoda kialakítása.  Tudjuk szeretni és elfogadni a gyermek személyét, tevékenységét, munkáját olyannak amilyen. Elfogadni a különbségeket, a másságot, ahol a felnőttek odafigyelő, szeretetteljes bánásmódja, türelmes, bizalmat keltő, bíztató magatartása, ösztönző előhívó támogatása érvényesül a gyermek iránt, de semmit sem ráerőltetve a gyermekre. Ezzel elérhetjük, hogy az óvodások ragaszkodóvá váljanak felénk, ezáltal az óvoda irányába.                  

              „Engem ne emeljen a magasba senki,
            ha nem tud addig tartani
            míg TÉNYLEG megnövök,
            Guggoljon ide mellém,
            ha nem csak hallani, de érteni akar,
            hogy közel legyen a szívdobogásunk.”

                                                                                    Bírtalan Ferenc
                                                                                    Míg megnövök

Fontos számunkra a szülők bizalma, őszintesége, segítőkészsége, együttműködése, aktivitása, hisz ez az elfogadás tükre. Nyitottsággal közeledünk egymáshoz. Szívesen vesszük, ha kirándulásainkon, ünnepeinken, programjainkon részt vesznek. Az ő segítségük minden formája a gyermekek érdekét szoltálja.

Óvodánk egyik legnagyobb értéke a gazdag ünnepi és népi hagyományok ápolása, új szokások alakítása, népszokások megismertetése. A hagyománynak igen nagy közösségformáló, közösséget erősítő és alakító, építő szerepe van. Ünnepi hagyományok ápolását az óvodában hosszas ünnepi előkészület előzi meg, különböző cselekvő, odaillő tevékenységekkel. Pl.: vásáros játék, szüreti mulatság, karácsonyi ajándékkészítés, süteménysütés, húsvéti locsolkodás. Ezek a napok örömmel, izgalommal, élvezettel és élménnyel töltik el a gyermekeket. Tudják mit, miért ünnepelünk, felfogják az ünnep jelentőségét, fontosságát, szerepét életünkben.

„Kell, hogy érezzék az ünnepnapok különböznek a többitől, szebbek, vidámabbak.”

Óvodánkban megismerhetik a falusi népszokásokat, jellegzetességeket, munkafolyamatokat, hisz sok helyre ellátogattunk. /vesszőkosár készítés, kukoricafosztás, csuhébáb készítés, szüretelés, préselés, dióverés, szilvaszüret, hurkatöltés, tehénfejés, kenyérsütés stb./

Óvodánk kirándulásai, séták, lakóhely megismerése igen fontos és értékes a gyermekek számára.
Véhonyi szőlőhegy, Kisgyóni erdő, halastó, a határban kukorica, búzatábla, a rét, a folyópart, a domboldal, virágok, margaréta, pitypangfűzés, apró bogarak, kavicsok gyűjtése, mind olyan élmény a gyermekeknek, mely egész életére elkíséri.

„Váljék a táj, környezet kedvessé a gyermek szemében.”
„Úgy legyen kedves a táj, hogy a múlt összeolvad a jelennel,
a természet az ember munkájával.”

Hermann Alice

Hitünk és vallási tanításunk értéke, jelentősége.

Gondolatainkat, az erkölcsi nevelés terén, etikai normák, erkölcsi értékek hangsúlyozásával beépítjük mindennapjainkba.        

„Lehet, hogy gyenge még a hangunk,
Lehet, hogy létünk bizonytalan,
De indulunk: a szépet, a jót akarjuk.
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van.”

Óvodánkban a „meghitt, családias légkör” valóban a szó szoros értelmében hat.
Gyermekeink között szeretetkapcsolat van. A szeretet öröme, derűje, vidámsága árad mindennapjainkból. Fegyelmezettebbek, nyugodtabbak, jobbak, kiegyensúlyozottabbak mint általában az óvodás gyermekek. A konfliktusokat toleránsabban kezelik, hamarabb megoldják, együtt érzőbbek társaik iránt.

Egyszerű, tanulságos bibliai történetek feldolgozásával, eljátszásával, a gyermekekben olyan pozitív tulajdonságokat igyekszünk alakítani, melyek rámutatnak a jó és rossz közötti különbségekre, s pozitív viszonyulást alakítanak a jó irányban. Ezáltal pozitív személyiségjegyeik kialakulnak, megerősödnek. Ilyenek: szeretet, megértés, bizalom, gondoskodás engedelmesség, szegények, elesettek megsegítése, öregek tisztelete. Ha ezeket a tulajdonságokat, nap, mint nap alakítjuk, erősítjük gyermekeinkben, akkor értékes emberekké tesszük őket, vagyis átadjuk értékeinket. Hiszen csak az tud értéket átadni, aki maga is rendelkezik ezekkel az értéket képviselő pozitív tulajdonságokkal. Mindehhez tehát legfontosabb, hogy pedagógusaink tudása mély és örökké éhes munkájuk aktív és megbecsült, elhivatottságuk, meggyőzőségük belsőből fakadó legyen.

Ezt önzetlenül nemcsak maguk, hanem mások /gyermekek / javára is fordítsák. Ezáltal tevékenységük a gyermekek fejlődését, kialakulóban levő személyiségük alakítását szolgálja. A dolgozók őszinte kapcsolata, közvetlensége, önzetlensége, odaadó magatartása, szeretetteljes bánásmódja példaként kell, hogy szolgáljon.

  „A nevelés alapja a szeretet,
a tudás csak az eszköze.”

Köszönetemet fejezem ki mindenkinek, szülőnek – nagyszülőnek – támogatónak, fenntartónak, egyház tagjainak, aki óvodánk működését segítették, ezzel a gyermekeink javát, s ez által fejlődését szolgálták. Az óvoda dolgozóinak, akik munkámat önzetlenül, ódaadóan és sokszor erőn felül támogatták.

Dreska Lajosné
Az Evangélikus Óvoda vezetője

Óvodásbál
A hagyományokhoz hűen 2001. november 17-én az Evangélikus Óvoda javára a Szülői Munkaközösség megrendezte jótékonysági bálját. Izgalommal készültek a rendezők, a vendégek egyaránt.
Metsző hidegben indultunk a művelődési ház felé. Mikor megér­keztünk, vidám zeneszó fogadott bennünket. Elfoglaltuk asztalunkat a szépen berendezett teremben, a férfiak a büfé felé indultak, ahol Böhmné Marika néni és Horváthné Klári néni kedves kiszolgálással járult hozzá az est sikeréhez. Később Molnár Lászlóné SZMK elnök köszöntötte a vendégeket, jó szórakozást kívánva mindenkinek. Megfogadtuk tanácsát, vígan táncoltunk, rég nem látott barátokkal beszélgettünk. Közben kellemes meglepetések fokozták a hangulatot. Először tudtunk nélkül „kacsatánc-versenyen” vettünk részt, majd a közönség hatalmas tapssal fogadta Horváth László és Szabó Zoltán bejelentését, melyben tiszteletdíjukat felajánlották az óvoda javára.
Éjfélkor mindenki figyelme a színpadon elhelyezett ajándékokra irányult, megkezdődött a tombolasorsolás. A bál támogatóinak és a szülőknek köszönhetően minden asztaltársaság örülhetett nyereménynek. Folytatódott a mulatság. A zenészek legnagyobb örömére a bálozók minden dal éneklésében segítségükre voltak, néha csak zenei aláfestésre volt szükség, a táncolók átvették az énekes szerepét.
Jó hangulatban, kultúráltan szórakoztunk. Köszönjük a szervezők áldozatos munkáját. Isten áldása legyen a bál bevételén és az adakozókon.

Kusicza Gáborné

Felújítási és beruházási terveink