Február |
|
Tartalom |
|
Lelkészi
jelentés
„Megtaláltok
engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám – így szól az Úr.”
Jer
29,13 Az elmúlt millenniumi év igéjével kezdem lelkészi jelentésemet. Sok minden történt ez elmúlt év során. Csak címszavakban sorolom őket: Választások. Az önkormányzattal való közös lapszerkesztés kezdete és szomorú vége. Millennium. Templomvilágítás. Óvodaalapítás. Épületeink egy részének részleges renoválása. Temetők rendbetétele. Fakitermelés és ültetés. Új gyülekezeti kisközösségek alakulása. Vegyük sorra
részleteiben a történéseket: A gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi szinteken történt választások, az új törvényeink értelmében az egyházközségek részéről nagyobb beleszólási lehetőséget biztosítottak saját és közegyházi ügyeink intézésébe. Mindezek megnövekedő adminisztrációval jártak, a demokratikus szavazási szabályok bonyolultabb ügyintézése sokszor nehezítette meg a közgyűlések lebonyolítását. Ezúton köszönöm a gyülekezet türelmét és megértését. Hiszem, hogy az idő multával kellő gyakorlatra tehetünk szert a szavazásban és nem csak a nehézségeket látjuk, hanem az áldásait is megtapasztaljuk. Áldása lehet az egész egyházunk és gyülekezeti ügyeinek jobb ismerete, a döntési, választási felelősségünk erősödése. Szomorúan gondolok arra a tényre, hogy még az év vége előtt gyülekezeti pótválasztásokat voltunk kénytelenek tartani, két gyülekezeti tisztségviselő testvér lemondása miatt. Isten iránti hálával gondolok azokra, akik az új választások nyomán vállalták a nem könnyű és sokszor népszerűtlen feladatokkal járó tisztségeket. Hiszem, az előttünk álló hat évre újonnan megválasztott régi és új tagokból álló 22 fős presbitérium, valamint a nyolctagú tisztségviselői kar egyöntetűen vallja, lelkészi ars poeticánk, a gyülekezet mindannyiunké. A presbitereken kívül mindenki számára jut szolgálati lehetőség a maguk szűkebb lakóhelyén, vagy a gyülekezeti munkaágak egyéb területein. Várjuk az önzetlenül, tenni vágyó testvérek jelentkezését! A Csernyei Rikkancs, bakonycsernyei helyi lap szerkesztésének, előállításának örömeit és gondjait vállalta fel gyülekezetünk. A gyülekezeti fénymásolón sokszorosított lapot egyaránt támogatta az Élő Kövek Alapítvány Közhasznú Szervezetünk és a Bakonycsernyei Önkormányzat. E lap önálló mellékleteként jelent meg havi rendszerességgel az Evangélikus Hírlevelünk, mely a korábbi Élő Kövek Evangélikus Hírlevelünk jogutóda. A lap(ok) magas színvonalú, igényes írásokat tartalmaztak. Így váltak méltán keresetté a faluból elszármazott csernyeiek körében. A községünkről kapott hírek gyülekezeti felügyelőnk (Csernyin Sándor) Internetes Honlapjának köszönhetően eljuthattak az újvilágba is. A zömében önkéntes munkások által szerkesztett újság sajnos tiszavirág életű volt. Három hónapi működése után előbb különvált a két újság, majd később megszűnt a Rikkancs. Istennek hála ez a veszély Evangélikus Hírlevelünket nem veszélyeztette, amely az óta is rendszeresen szolgálja gyülekezeti tagjaink tájékoztatását. Millennium: A millennium évében több jelentős
községi ünnepen szolgálhattunk együtt gyülekezeti lelkészeinkkel és
énekkarunkkal. Ilyen ünnep volt március 15-e, ahol az énekkarunk szolgált és ünnepi
beszédet tarthattam. (Szarka István) A keresztyénség és az
államiságunk fennállásának kettős évfordulóját szintén szerettük volna
közösen ünnepelni. De sajnos, főleg technikai okok miatt nem valósulhatott meg az
önkormányzat és egyházközségünk elképzelése, amely augusztus 20. közeli napon,
közös ünneplést tervezett. Mégis, mind az önkormányzati, mind az egyházi ünnep
megszervezésében egymással szorosan együttműködve munkálkodtunk. Így kerülhetett
sor a bakonycsernyei búcsú hetében megrendezett községi millenniumi rendezvényen
gyülekezetünk lelkésznőjének zászlómegáldási szolgálatára. Ezen az ünnepségen
gyülekezeti énekkarunk énekelte a Himnuszt és a Szózatot, továbbá templomunk
adhatott otthont egy komolyzenei koncertnek is. A második millenniumi rendezvényre
augusztus 19-én került sor, melynek egyben missziói nap jellege is volt. A „Nem
rejthető el a hegyen épült város” mottóval jellemzett nap reményeinknek is hangot
adott: nem csak múltja de jövője is lesz a Kisztus világosságának közelében lévő
gyülekezetünknek. E napon Ittzés János megválasztott püspök urat is
köszönthettük, aki a megnyitó istentiszteleten szolgált és délután
fórumbeszélgetésen vett részt. A nap további részein, gyermekfoglalkozások voltak.
Lukács Mária festőművésznő kiállítását tekinthettük meg, a Gryllus testvérek
és az Oroszlányi Gyülekezet koncertjeit hallgathattuk meg. Az est fénypontja szép,
késő-barokk templomunk díszkivilágításának átadása volt. Boleraczki István
polgármester a világítást avató ünnepi beszédében az összefogás nagy
eredményeként értékelte a vállalkozók, az önkormányzat, és az egyházközség
közös munkája nyomán létrejövő beruházást, mely a községünk legősibb
építményének gyönyörű díszruhát kölcsönzött. A Templomvilágítást Boleraczki
István polgármester úr koordinálásában, Ádám László vállalkozó
kivitelezésében végeztük el, Varga Jenő helyi vállalkozó támogatásával és
gyülekezeti tagjaink, presbitereink társadalmi munkájában, amely a rekkenő hőségben
mintegy 430 munkaórát tett ki 10-12 fő részvételével. Köszönet mindenkinek a
közreműködésért. Óvodaalapítás: Az
önkormányzat I. számú óvodájának egy csoportját bezárták, és egyúttal
felkínálták az óvodaalapítás lehetőségét számunkra. Mivel a szülők és az
egyházközség részéről egyaránt fontos volt az intézmény megalapítása, az
önkormányzat tartós használatba adta a Rákóczi u. 138. sz. alatti volt ÖNO
épületét, amely óvodai célokat szolgált több év óta. A berendezés egy részét,
öltözőszekrényeket, játéktartó polcokat 33 db széket, vasvázas fektető ágyakat
kaptunk melyeket szülői segítséggel felújítottunk. Ugyancsak a leendő szülők és
alkalmazottak összefogásának volt köszönhető az épület tisztasági meszelésének
elvégzése, takarítása, iroda búrtorokat nagy számban kaptunk kölcsön és végleges
használatba, a babaszoba és játéktűzhely szintén szülői felajánlás volt. Nagy
értékű kisautókat legót kaptunk ajándékba. A Győri Evangélikus Óvoda részéről
szintén sok segítséget kaptunk, külön köszönet Ács Györgyné vezető óvónőnek
és Dömötör Kálmánnénak a szakmai segítségért.
Működésünket Dreska Lajosné megbízott vezető óvónő programja alapján
kezdtük el (A Környezet Szeretetére Nevelő Helyi Programja). Köszönet az az óta is
töretlen lelkiismeretes irányítói munkájáért. Intézményünket 2000 pünkösdjén
alapítottuk és a szükséges engedélyek birtokában, 2000. augusztus 28-án kezdte meg
oktatási-nevelői tevékenységét. Intézményünket Ittzés János a Nyugati
Egyházkerület püspöke szentelte fel november 11-én. Az ünnepség a gyermekek
szolgálatával, „istentiszteletével” kezdődött. Épületeink: A kántortanítói lakás hátsó részének rendbetétele, az életveszélyessé vált tornác rendbetétele elengedhetetlenné vált. Lebontottuk a régi tornácot beton alap készült az új számára. 140 órát vett igénybe ez a munka kb. 3-6 fő részvételével. Decemberben készült el a lelkészlakás melletti beton csöpögő kijavítása, köszönet Farkas Sándor presbiter testvér szakmunkájáért, mellyel az egész évben segítette munkáinkat. Külön szeretném kiemelni Simek István testvérünk felajánlását, aki az udvar sár mentesítését biztosította számunkra, két napon át 7-8 fő tevékenységével több teherautó földet vittek el az udvarról és helyette zúzott kőtörmeléket terítettek le. A munka értéke kb. 250 000 Ft. A gyülekezeti temetőink rendbetétele tovább folytatódott az idei év során is. A tavaszi társadalmi munkák melyek a gyülekezet udvarára is kiterjedtek összességében 588 munkaórát tettek ki. Ebből a résztvevők száma 6 és 28 fő között változott. Május 5-én gépi munkát végeztek a véhonyi temetőben, a fatuskók kiszedése során két temetkezésre alkalmas parcellát alakítottunk ki a temető közepén. Munkadíja 22 000Ft. E munkát az év folyamán még egyszer megismételtük, kiszélesítettük a szőlőhegy felőli bejáratot és parkolási lehetőséget alakítottunk ki ugyanott. A nyári kaszálási munkák kétszeri alkalommal, 120 munkaórát tettek ki. A halottak napja előtti időszakban további 116 óra társadalmi munkát végeztek. Fakitermelés is volt a brezovai temetőnkben, néhány sírt veszélyeztető fát is kivágtak a testvérek. A terület további rendezése tavasszal várható. A favágás és ültetés történt a templom mögötti domboldalon. 45 liter üzemanyagot használtak el a fakitermeléshez, bozótvágáshoz és a kaszáláshoz. Összességében ez 1400 munkaóra szorozva 300 Ft-al ez mintegy 420 000 Ft-ot tesz ki. Köszönjük. Egyedül Istené a Dicsőség. Gyülekezeti életünk: Gyülekezetünk lélekszáma 2000. év adatai szerint 1800 fő. A gyülekezeti alkalmak rövid leírása: Hitoktatás/hét: óvodai 3 óra, iskolai 12, gyülekezeti 2, Ifjúsági órák 1, Konfirmáció: hetente 1 alkalom Bibliaórák/hét: 2 óra Bakonycsernye, Imaórák: 2 óra Bakonycsernyén, Képzőművészeti szakkör: heti 1 alkalom kb. 3 óra Istentisztelet: hetente 1 alkalom, havonta + 2, minden hónap első vasárnapja úrvacsorával. A gyülekezet további adottságai: Óvodánk egy csoporttal működik, a gyermekek számára a hittanfoglalkozásokon kívül hangszeres ének tanítást, valamint hetente egy gyermek istentiszteletet tartunk és egy óra hittant tartunk. Az Élő Kövek Alapítvány, Közhasznú Szervezet nemcsak egyházközségünk, ill. településünk területén működik, de ez évtől regionális tevékenységet is felvállal. 2000-ben 425 000 Ft kaptunk 1%-os adományokból. Statisztikai adatok
és anyakönyvi adatok: 16 keresztelés, 6 házasságkötés, 22 temetés. 6-8 alkalommal folytattunk lelkipásztori beszélgetést. Látogatás: Négy alkalommal történt kórházi látogatás, egy ebből a fiatalokkal közösen a karácsonyi csomagok elkészítése és ajándékozása volt. Mindezek mellett mintegy 40 családlátogatás történt az elmúlt év során. Énekkar: Gyülekezeti énekkarunk kiemelkedően szerepelt az Oroszlányi Énekkari találkozón. A barcsi kirándulás alkalmára visszagondolva, mindannyiunknak szép emlékei lehetnek. Az év elején megrendezésre kerülő ökumenikus alkalmakra visszagondolva szintén gazdagodhattunk egymás hite által. Az elvégzett szolgálatokért Istennek hálát adva ajánlom mindannyiunkat az Ő gondviselő kegyelmébe. Bakonycsernye, 2001. február 17. Szarka István és Szarka Éva lelkészek |
|
A megnyugvás helye…A templom számomra mindig is a
megnyugvás helye volt A templom, az Isten háza számomra
mindig is a megbékélés helye volt. A templom, ez az öreg épület,
számomra mindig összefogásra is kész eleinkre emlékeztető. Emlékeztet, hogy megőrizzük, és ne
feledjük szüleinktől tanult imádságainkat. Emlékeztet, hogy mi kicsinyes emberek
ne ítélkezzünk, mert könnyen elítéltetünk. Emlékeztet, hogy mi szolgálatra
rendeltek szolgáljunk, és ott szolgáljunk, ahová állíttattunk. Figyelmeztet, hogy mindig a keskeny,
rögös, de egyenes úton járjunk, bármily vonzó is, ami csábít. Figyelmeztet gyarló voltunkra, hogy mi
bűnösök kárhozatra is juthatunk. Figyelmeztet, hogy egymást ostorozni
nincs jogunk, bárhová is álltunk, vagy rendeltettünk. Elgondolkoztat arról, hogy mivé is
tud lenni az ember, ha a világ sodrásában önzővé válik. Elgondolkoztat a világ sorsáról,
hogy mi változik folyamatosan évről évre és mi az, ami örök. Elgondolkoztat, hogy minden földi
hatalom és dicsőség mennyire múlandó. Lecsendesíti a nagyvilág zajától
hangos belépőket. Lecsendesíti az önmagát magasztaló,
dicsőítő embert, amikor az oltárképre néz. Le kell, hogy csendesítse a magát
minden földi lény felettinek képzelőt. Bátorít, hogy soha ne adjuk fel a
jóra való törekvést, hiszen a legvégső döntő szó úgysem a miénk. Bátorít, hogy a sok megpróbáltatás
és csalódás ellenére is létezik rajtunk kívül álló, végső igazság. Bátorít arra is, amire sokszor úgy
érzem, hogy magamtól már nem lennék képes. Megnyugtat, amikor már úgy érzem,
hogy ez a történés már kibírhatatlanul sok. Megnyugtat, amikor a sok földi teher,
görnyedésig nyomja a vállam. Megnyugtat, és boldog reménységgel
tölti el szívemet, hogy ismét el tudtam jönni, és „ITT” lehetek. Kalincsák Ferenc |
|
Aranykonfirmáció |
Felhívás |