November

Tartalom
Alapkő okirat
A lélek útjai, halottak napján
A Presbitérium munkájáról

Szeptember 29-én a Súri Gyülekezet nagy terve lépett a megvalósulási szakaszába. A délutáni ünnepi istentiszteleten Ittzés János Püspök úr szolgálatával elhelyezte az épülő parókia és gyülekezeti ház alapkövét. Az utókornak szóló üzenetet Az alábbiakban tesszük közzé.

ALAPKŐ-OKIRAT

Kelt: az ÚR 2001. évének, szeptember hó 29. napján.

Amikor most 12 évvel a rendszerváltás után elhelyezzük készülő gyülekezeti házunk, parókiánk alapkövét a Súri Evangélikus Egyházközség híveinek nevében, szívből hálát adunk Isten megtartó szeretetéért. Egyben megemlékezünk azokról az időkről, mikor Isten volt a segítőnk, erős várunk minden megpróbáltatásunkban. Mint Izrael választottait a pusztában, úgy vezette az ÚR népünket, mely 40 éven át elnyomásban és lelki sivatagban vándorolt. Az alapvető szükségleteit képező ingatlanaitól; iskolájától, kántor-tanító lakásától megfosztva, több mint 20 évig helyben élő lelkész nélkül éltük életünk. De ez idő alatt megtanultuk Isten nevét segítségül hívni. S mindig kértünk és kaptunk az Istentől annyit, amennyi elegendő volt az élethez. Hűséges, lelkipásztort, aki e korszak legnehezebb felében, sok lemondás, nélkülözés között is kitartóan, szerető gondoskodással látta el munkáját. Isten olyan lelkészeket adott számunkra, akik a szomszédos Bakonycsernye településről segítették gyülekezetünk életét. A hitvalló evangélikus családok szolgálata hosszú időn át szintén Isten gondoskodó segítségét hirdette. Ez idő során gyülekezetünk lassan felnőtt a kor vele szemben támasztott követelményeihez. Presbitériumunk megújult és készen állt, hogy világi ügyeit hatékonyan és eredményesen képviselje a szintén változásra érett társadalmunkban. Soli Deo Gloria. Legyen ezért Istené a Dicsőség!

Az 1989-ben bekövetkezett politikai rendszerváltás után a társadalmi igazságtétel megkívánta, hogy jóvátegyék, legalább is részlegesen kárpótolják gyülekezetünket elrabolt javaiért. A gyülekezet presbitériuma ekkor úgy határozott, hogy az államosított ingatlanjait; kántorlakását éves szintű járadék, iskoláját egyösszegű pénzbeli kártalanítással kéri ellentételezni. Az így rendelkezésünkre álló összegek jelentik ezen épület anyagi bázisának egy részét. 1993. december 6-án megtartott presbiteri gyűlésen elvi határozat született egy új lelkészlakás építéséről. A vezetőség felkérte Szautner Béla okleveles építészmérnököt, hogy készítse el a bontási és építési tervtanulmányt. 2000. év elején gyülekezetünk vezetősége további egyeztetést látott szükségesnek, mert sokan tartottak az építkezéssel járó munkálatok terheitől. Többek véleménye szerint megfelelőbb a lakásvásárlás és felújítás. Az új épület ellen a következő érvek sorakoztak: El kell bontani a régi, közel 200 éves parókiát. Az építkezés forráshiányos. A tervezett épület túl nagy. A kétségtelenül nagyobb munkával, több anyagi áldozattal járó építkezés mellett szóló érvek a következők voltak: A már meglévő tervtanulmány, gyorsítja az eljárást. A kor és a gyülekezet igényeihez jobban illeszkedik egy új, modern épület. A régi parókia udvar felőli része egy téli csőtörés következtében életveszélyessé vált. Az épület utcai frontja a folyamatos útépítések miatt „lesüllyedt”. A régi parókia telkének központi a fekvése és közel van a templomhoz is. A gyűlésen a presbitérium többsége az új parókia felépítése mellett foglalt állást. Készséggel fogadtuk egy másik, újabban beérkező tervet is, melyet nagyobb méretei, de főként kétszeres költségvetése miatt utasítottuk el.

Ekkor a presbitérium megbízta Varga Zoltán másodfelügyelőt a bontási munkálatok irányításával és az építkezés megkezdéséhez szükséges tereprendezéssel. E munka a legteljesebb összefogással, főként a gyülekezeti és falubéli fiatalság részéről, 2000. július 8-án kezdődött el és 22-ig tartott. A tennivalók során, mind a gépi, mind a kézi munkálatokat térítés nélkül végezték. Hála és köszönet a nemes szívű adakozásért. A nehéz fizikai munkában tevékeny részt vállalni nem tudó idősek, a sok időt igénylő téglatisztításban vették ki részüket, vagy anyagi felajánlásaikkal támogatták a bontást.  

Több tervmódosítás után végre 2001. májusában elkészült a végleges tervváltozat, melyet a presbitérium jóváhagyott és engedélyezésre, megküldött a felsőbb egyházi és önkormányzati építésügyi hatóságoknak. 2001 tavaszán a gyülekezet presbitériuma beszámolási kötelezettség terhe mellett kinevezet egy építésügyi bizottságot. Ennek vezetésével, Kéri Gerzson számvevőszéki elnökünket bízta meg. A bizottság tagjai: Molnár István felügyelő, Varga Zoltán másodfelügyelő, özv. Csapó Mihályné, Mészáros László gondnokok, Szarka István helyettes lelkész. A gyülekezeti költségvetés a 2001. évben a beruházás megkezdéséhez 7.000.000 Ft-os keretet biztosított. 2001. júniusában a kárpótlási ügyekben eljáró, állami egyeztető tanács ülésén rögzítettük az egyösszegű kártalanítás kifizetésének határidejét (2001. október 31.) és az összeg mértékét. Az így rendelkezésünkre álló összesen 16.000.000 Ft képezi a beruházásunk alapját. 2001. augusztus 1-én az építési engedély jogerőre emelkedett augusztus 11-én kitűztük az alapokat. Az építkezést a tervező szakmai felügyelete mellett, társadalmi összefogásban végezzük. A szakmunkák tekintetében a környékbeli vállalkozóktól bekért legkedvezőbb ajánlatokat fogadjuk el, meghívva őket egy-egy részfeladat elvégzésére. Az alapozás felelősséggel járó munkáját mostoha időjárási körülmények között végeztük. A rendkívüli sok eső többször bemosta a kiásott alapokat. Mégis, példamutató összefogással sikerült elkészülni vele erre a mai ünnepi napra. Bár sürgetett az idő és hajtott minket a vágy, mégsem szerettünk volna visszaélni Isten irántunk való jóságával. Ez az épület a pihenőnap megszentelésével épült és fog felépülni. Munkát nem végzünk sem vasárnap, sem egyházi ünnepeken, mert számunkra ez az építkezés, az Isten által nekünk adott felelősséggel járó szabadság legteljesebb jele. Köszönet mindenkinek, akik együtt voltak velünk, akik segítették, és segíteni fogják munkánkat!

Hirdesse e felépítésre váró majdani épület Isten nevének történelem felett álló fényes dicsőségét. Legyen e fáradsággal, de szép összefogással elkészült alap biztos támasza annak az épületnek, amely otthont ad a Krisztust kereső fiataloknak, középkorúaknak és időseknek. Kívánjuk továbbá azt az áldást utódainknak, melyet mi magunk is megtapasztalhattunk e szép, bár nehéz idők során.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Ámen

„A lélek útjai”, a halottak napján

Ezekben az október végi, november eleji napokban ünneplőbe öltöznek a temetők. Gyertyák gyúlnak… Néhol egy-kettő, máshol szinte világít a sírhalom a rengeteg aprócska lángtól.
Virágok a sírokon… Krizantémok, akár még rózsák is, ha nem törtek rájuk váratlanul az éjszakai fagyok. Másutt tobozok, bogyók, a fenyő ezüstös, faggyal, hóval is dacoló hűséges zöldje.

A bakonycsernyei evangélikus temető

S persze sajnos, műanyagvirágok és műanyagkoszorúk is jócskán. Azok akár egy év múlva is változatlanok. Rájuk nézve rémület lopózik a szívembe: nemcsak a földben nyugvók hagytak el bennünket, de a szív és érzés is. Gondos, figyelmes kezek kötötte koszorú, vagy akárcsak egy kert nevelte pár szál virág helyett fröccsöntött műanyag. Ez nem hervad el, tartós csak éppen a lélek tartása hiányzik mögüle.
Ezekben a napokban útra kelünk. Találkozások ideje ez. Találkozunk a még élőkkel, akik még odahaza várják a távolra szakadt gyermeket, ismerőst, rokont, barátot. Találkozunk, ha nem is megfoghatóan, de jelképesen a holtakkal. Szívesebben írom azt az előrementekkel.
Megállunk ott, ahol különvált az utunk, visszalépegetünk az időben. Fölidézzük az együtt átélt eseményeket, derűs és fájdalmas életszakaszokat, ahol még együtt, egymásért, vagy éppen egymásnak feszülve olykor egymást sebezve teltek a napok.
Találkozunk akár akarjuk, akár nem, ha csak villanásnyi időre is, a legsúlyosabb kérdésekkel: honnan hová tartunk, miért vagyunk itt? Bele gondolunk: hány évet hagytunk magunk mögött? S belénk sajdul: vajon mennyi van még előttünk?
Az ősz végi hajnalok gyakran ködösek. Mintha átláthatatlan köd takarná el előlünk a jövő, a folytatás hegyormait is. Van, aki ki is jelenti: nincs tovább nincs folytatás. Időnk véges, behatárolt, ez így igaz. „Amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…”-olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. (Zsid 9,27) másutt arra figyelmeztet az apostol, hogy a bűn zsoldja a halál. (Rm 6,23a) egyikünk sem kivétel, egyikünk sem bújhat ki ez alól. De a mondatoknak folytatása is van, így: „s aztán ítélet következik” (Zsd 9,27b), valamint a Róma levélben így: „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. (Rm 6,23b) Azonban nemcsak a mondatoknak, igei üzeneteknek van folytatása, hanem az utunknak is.
Mindannyian Isten színe elé tartunk, S Jézusért bízhatunk hogy ez az út, s azoké, akiket szerettünk, s akik Krisztusba vetett hitben haltak meg, abban a közösségben ér célhoz, abban az országban, ahová meghívást kaptunk.
Találkozások… Lesz egy végső, egy érzékszerveinkkel s emberi értelmünkkel nem megragadható találkozás. Találkozás életünk Urával és megtartójával, akinek kezében van életünk ideje, amint arról vall a zoltáros. (31. Zsoltár 16) Keljünk útra november elsején! Ne csak a halál fagyos leheletétől borzongva a sírokig, a temetőig jussunk el! Keressük és találjunk rá az útra, amelyen az élet Fejedelmének, Jézusnak a nyomába léphetünk. Keressük és találjunk utakat egymás felé, hogy ne visszafelé tekintve kínozzon az önvád a megbékélésre való törekvés, a szeretet tetteinek elmulasztása miatt.
Radnóti Miklós egyik versének sorain (Ének a halálról), érdemes elgondolkodnunk:

„A sír felett szitál az őszi köd,
korán van még, és íme este lett
Sötét egünkre lassan színezüst
Koszorút fon a súlyos fáklyafüst
S felrebbenő madár fenn sírdogál!
A lélek oly ijedt és lebbenő,
Akár a hűs, könnyűszárnyú felleg,
Melyre forró csillagok lehelnek.”

A vers záró soraival könyöröghetünk mi is vigasztalásért, békességért, bölcs szívért ezekben a napokban:

„Őrízd uram, a lélek útjait”

 Deméné Smidéliusz Katalin

A presbitérium munkájáról.

Egyházi törvényeink és az Országos presbitérium határozata alapján 2002 februárjáig minden egyházközségnek el kell készítenie négy, a működési feltételeit rögzítő szabályrendeletet. Ennek előkészítő munkálatait a gyülekezet elnöksége elvégezte. A vitaanyagot az október 30-i ülésen közre adtuk. A benyújtott módosító indítványokkal kiegészülő anyagot a presbitérium várhatóan a következő ülésszakán tárgyalja meg.

Az alábbiakban röviden szólunk a szabályrendeletek szükségességéről és ezek típusairól: gyülekezetünkben ez idáig is egyházi törvényeink által szabályozott mederben folyt az élet. Mégis, részben az állami törvények változásával sok olyan rendelet lépett életbe, melyeket teljes részletességében törvényeink nem kívántak szabályozni.