2002. október

Tartalom
A presbitérium hírei
Énekkari találkozó Oroszlányban
Óvodánk fejlődése
Szarvasi kirándulás
Steinenben jártunk

„Jer dícsérjük Istent,
Szívvel, szájjal, lélekkel”

A hatodik alkalommal megrendezésre kerülő énekkari találkozón részt vett énekkarunk is. Már a fogadtatás, a találkozás régi kedves ismerősökkel, ismeretlenekkel, akik e délután során ismerősök lettek, telítve volt szeretettel és mindannyiunkat örömmel töltött el. Az Istentisztelet délután 4 órakor kezdődött. A kísérők és hallgatók áhítatos csendben várták azt, hogy a kórusok előadják azokat a műveket, amikkel készültek erre az áldott ünnepre. A házigazdák mellett még négy énekkar volt jelen: Bakonycsernye, Csákvár, Székesfehérvár, és Komárom.

A 40. énekünk, bevezető sorai után, elsőként a mi énekkarunk szerepelt. Három énekkel készültünk.
1.         Bánkódó szív jőjj!,
2.        A dicső Golgota,
3.        Fogadd el hálaénekem, című művekkel.

Két vers is elhangzott, Jakabné (Katalin) és Borosné (Ani) tolmácsolásában az énekeink mondanivalójához kapcsolódva, illetve azt kiegészítve gazdagította, színesebbé tette a szolgálatot.

A különböző felkészültségű és tudású kórusok csodálatos művekkel tették felejthetetlenné ezt a délutánt. Megelevenedtek egyházi életünk nagyjaitól korálok, fúgák, graduálok, gregorián énekek, öröm himnuszok, zsoltár feldolgozások és egyházi énekek. Volt köztük ismerős, ismeretlen, de mindenképpen a találkozó mottójaként elhangzó dicséret és magasztalás egy igaz Istenünknek.

A komáromi lelkész és segédlelkész olvasta fel a szentigét és tartotta a prédikációt, ami rendkívüli hatású volt, benne az, hogy Pál apostol szavait kibővítve, korunk legvészesebb betegség tüneteire hívta fel a figyelmet.

Hangok vannak bennünk, hangok vesznek körül, de nem mindegy, milyenek. Ha a hangok világában nincs rend, bennünk és körülöttünk sincs.

Hangok…, milyen érdekes dolog. Felsírunk, amikor megszületünk. Nekünk lehet félelmetes folyamat kiszakadni az anyaöl védettségéből, anyánknak a legnagyobb öröm a csecsemő első felsírása.

Hangok…, amivel jelzünk, hogy szükségleteinket kielégítsék, amivel vígasztalnak, szeretettel becézgetnek. Felnőtt korunkban is visszük magunkkal a hangok igényét. Hiszen rab az, börtön foglya, aki nem hallhat emberi hangot. Saját magunk foglyai vagyunk, amikor felemeljük a hangunkat és megbántunk vele másokat. Belül zakatol, fáj, sebez a lelkiismeret addig, amíg nem tudunk odafordulni megbántott társunkhoz a bocsánatkéréssel. Ha meg tud bocsátani – ahogy Isten is megbocsátott és küldte el hozzánk, értünk azt, akit a legjobban szeretett, „egyszülött fiát”, gondoljunk arra, minket mennyire szeret. Akkor megsimogat, kiteljesíti békességünket, és harmóniában élhetünk. Elcsendesednek a világ ártó zajai.

Isten tökéletes világot teremtett, szabályos rendet, precizitással eltervezett csodával telít. A legnagyobb csoda, az ő képmására teremtett ember és az élet maga. Képesek vagyunk ezért arra is, hogy a bántások mögül meghalljuk a kiáltó szót. Hiszen, miért is bánt a másik? Könyörög, figyelmet felhív, fél, kér, segíts, szeress! Szeretetünkkel fel tudjuk oldozni és mi is feloldódunk feloldoz az Atya.

Testvérem. Adj te is, ha mást nem tudsz, egy mosolyt, egy simogató szót. Egy hangot…, a szeretetét, ahogy kimondod, amely betölt minden hiányt és betapaszt minden űrt. Elcsendesedik a vihar, a káosz megszűnik, a lélekben, szívben, testben helyreáll az egyensúly, béke lesz.

Tegyünk hozzá mi is egy darabot, hogy így legyen egésszé Istennel. Legyen veled, velem és mindannyiunkkal a békesség hangja, ahogy velünk volt a kórustalálkozó befejező énekeiben:

Ne szállj perbe énvelem,
  Jézus hív téged,
  Hálaadásra, című énekekben.

Minden lélek dicsérje az Urat! Ki lanttal, ki citerával, ki dobbal, ki fuvolával, ki örömmel, ki bánattal, ki hangosan, ki csendben, de ebben nincsenek hamis akkordok, hangok. Isten dicsérete tiszta szándékkal nem lehet ál, öncélú, s ha nem az, akkor szárnyaló csend, szárnyaló ének, simogatás. Énekeljünk nyitott, befogadó, kiáramló lélekkel és megtelik szívünk szeretettel. Ez minden élet, rend alapja.

„A jóságos Isten áldjon tovább is minket,
adja ,hogy vidáman, békén tölthessük életünket.”

Hogy eljuthassunk szívünktől a mi keresztünkig, a mi Golgotánkig a csillagikon át oda, ahol átölel a békesség és a fény.

Somogyi Károlyné

Óvodánk fejlődése

Evangélikus óvodánk a 2002/2003-as nevelési évet végre személyi és tárgyi feltételeknek megfelelően indította. A két csoportban történt fejlesztések (a nyár folyamán nyert) pályázati pénzösszegekből valósulhattak meg. Nagyobbik részben a gyülekezeten keresztül az Országos Egyház segítségével 500 000 Ft értékben óvodai fabútorokat, játéktároló szekrényeket, polcrendszereket sikerült vásárolnunk, amelynek köszönhetően végre igazán meghitt és szép óvodai környezetben történhet kis óvodásaink nevelése, az oktató, nevelő munka tartalmi megvalósítása. Az országos eszközfejlesztési pályázat keretén belül a Fejér Megyei Önkormányzat segítségével sikerült óvo­dánknak FAX-hoz jutnia, valamint mozgásfejlesztő eszközöket (tornapadokat, 16 elemes nagy szivacs kockákat), diavetítőket és igen komoly és tartalmas zenei eszközkészlet beszerzését támogatta pályázatunkban 330 000 Ft értékben. Örülünk a tárgyi gyarapodásnak, de mégis legnagyobb örömet számunkra a fokozatosan emelkedő gyermeklétszám jelenti. E nevelési év szeptemberét 47 gyermekkel indítottuk. Jelenleg 48 óvodásunk van, s várhatóan az előjegyzések alapján még 4 kis óvodás gyarapítja majd óvodánk csoportjainak közösségét. A 48 gyermekből 30 részesült evangélikus keresztségben. Ez az óvodás létszám 63 százaléka.

Az Evangélikus óvoda udvara (Fotó: Szente Márta)

A nehéz gazdasági helyzetben minden felajánlásnak örülünk, mely a picik játékának tartalmas megszervezését, a tevékenységek színvonalas megvalósítását, gyermekeink nevelésének fejlesztését és környezetünk szebbé tételét segíti elő.

Így köszönetet mondunk az Amerikában élő Linda Clarknak, aki az Evangélikus Egyház honlapján keresztül ismerhette meg nagyszüleinek szülőfaluját, rokonságát. Hálája jeléül az Evangélikus Óvodának 100 dollárt, azaz 24 000 Ft pénzösszeget jutatott. Ezt óvodánk majd karácsonyi játékvásárlásra fordítja. S nem utolsósorban köszönet illeti óvodánk szülői közösségét, nagyszülőket, akik sok-sok apróbb és nagyobb segítséggel, anyagi támogatással, társadalmi munkával járulnak hozzá minduntalan gyermekeink érdekében az óvoda szebbé tételéhez, környezetének alakításához. Ezt mutatják a jövőbeni terveink is, melynek keretében a tavasszal egy fa játszóparkot szeretnénk kialakítani az Evangélikus Óvoda udvarán, a gyermekek mozgásfejlesztése érdekében. Szeretnénk, ha a falu és egyházközösségünk gyermekei szívesen és örömmel járnának a családot pótló óvodai közösségekbe, melyet igyekszünk a szép eszközök mellett sok-sok tartalommal, fejlesztő tevékenységgel megtölteni. Mindehhez az Úr segítségét kérjük.

Dreska Lajosné
óvodavezető

Szarvasi kirándulás

Augusztus 3-án reggel gyülekezetünk 25 tagjával (zömében presbiterek és énekkari tagok a szerk.) indultunk háromnapos kirándulásra. Útközben áhítatot tartott a lelkész, s jót beszélgetve, a reggeli elfogyasztását követően megérkeztünk Budapestre. Ott a Millenáris Parkban és épületben tanulságos szép kiállítást tekinthettünk meg. Dél körül indultunk tovább Szarvas felé. Az ebédet a buszon ettük meg, majd énekléssel folytattuk utunkat. Délután Kecskemétre érve, 2-3 óra szabadidő állt rendelkezésre, hogy egy kicsit felrázzuk a sok buszozástól elgémberedett tagjainkat. Jó volt a várost újra bejárni, hisz én már sok időt tölthettem itt. Ismét elindultunk és pár óra múlva megérkeztünk Szarvasra, ahol a helyi lelkész Lázár Zsolt fogadott bennünket.

A kirándulás résztvevői (Foto: Benis János)

Megmutatta templomukat, Tessedik Sámuel által építetett híres szarvasi ótemplomot és elmondta annak történetét. Megnéztük az egyház által működtetett öregek otthonát. Ezt követően szálláshelyünkre, az egyházközség tulajdonában lévő fiú kollégiumba indultunk. Helyfoglalás után elsétáltunk vacsorázni az egyik helyi étterembe. Este beszélgetés és az énekkari próba után boldogan hajtottuk álomra fejünket. Másnap, mivel vasárnap volt az istentiszteletre készültünk, ahol énekkarunk szolgált és úrvacsorát is vehettünk.

Egy kis városi séta után igazi ünnepi ebéddel vártak az öregek otthonában. Délután megtekintettük a híres Szarvasi Arborétumot és körösi hajókirándulással egybekötve megtekintettük a várost. Ezt követően a templomban részt vettünk egy esti áhítaton. A vacsora után ismét egy hasznos, a gyülekezet jövőjét is érintő beszélgetésen vettünk részt. A beszélgetés témája az egyház lelki megújulása volt, Klauss Dougless: Az Új Reformáció című könyve kapcsán.

Másnap reggel az összecsomagolás és búcsúzkodás után indultunk hazafelé. A cserkeszőlői termálfürdőnél megálltunk egy kissé megmártózni, kellemes hideg, meleg vizes medencéi valóban minden kényes igényt kielégítettek.

Estére értünk haza, fáradtan, de Istenben bízva és lelkiekben gazdagodva gondolunk vissza erre a kirándulásra. Reméljük, hogy több ilyen együttlétre kerül még sor.

Ki ne emlékezne egy éve nálunk járt német barátainkra? Ők sem felejtették el a kedves vendéglátást, ezért 15 fiatalt meghívtak egy hétre Steinenbe.

Izgatottan készültünk a hosszú útra, három autóval indultunk távoli testvéreinkhez. A technika ördöge persze nem engedte, hogy terv szerint délután megérkezzünk, éjjel 1 órakor álltunk meg a templom előtt. Mindenki kitartóan várta kis csapatunkat, de nem maradt sok idő az ismerkedésre, szállásainkra kísértek bennünket. Megható volt az a kedvesség, amellyel fogadtak minket.

Vendéglátóink mindent pontosan elterveztek, rengeteg program közül választhattuk ki a kedvünkre valót. Végül az egy hét alatt megismertük az elzászi bor-utat, a római kori Augusta Rauricát, sajtkóstolón, barlangtúrán vettünk részt Svájcban, ahol gyönyörű cseppköveket is láttunk, sétáltunk a Rajna partján, városnézésen voltunk Lörrachban, Baselben. A Fekete-erdőben tett túránk után megismertük a hegység legöregebb vendéglőjét, ahol a gitárral fellépő zenész meglepetésére jobban ismertük az általa előadott dalokat, mint a helyi vendégek. Örökre emlékezetes marad a nyári bobozás, és a Grand Ballonnál, Franciaországban eltöltött órák.

A templomkertben felállított sátorban várták a fáradt kirándulókat a finomabbnál finomabb falatok, amiket minden nap másik két hölgy készített számunkra. Vacsora után hosszas beszélgetések következtek, melyeknek csak fáradtságunk vetett véget.

 A csoport fellépése (Foto: Kusicza Gáborné)

Mégis a hét csúcspontját a tiszteletünkre rendezett Sommerfest, azaz Nyárünnep jelentette, ahol egész nap színdarabokat nézhettünk, fellépett a steineni gyülekezet együttese, majd mi is ízelítőt adtunk népzenei tudásunkból három citerával Szarka Éva vezetésével. Az este koncerttel ért véget, mikor az ismert dalokat nyelvi akadályok nélkül együtt énekeltük barátainkkal.

Vasárnap Istentiszteleten vettünk búcsút a városka lakóitól. A hét folyamán többen életre szóló barátságokat kötöttünk, ezért reméljük hamarosan újra Bakonycsernyén köszönthetjük távoli testvéreinket.

Kusicza Gáborné