2003. Április

Tartalom
Örökségünk
2002. év értékelo gondolatai az Evangélikus óvodáról
A presbitérium hírei
Finnországi kirándulás

„De egyesek közülük elmentek a farizeu­sokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jé­zus. Összehívták tehát a fopapok és a fa­rizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszeruen csak hagyjuk ot, mindenki hinni fog benne, azután jönnek a rómaiak és  elveszik tolünk a helyet is, a népet is.” De egyikük, Kajafás aki fo­pap volt abban az esztendoben, azt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Még arra sem gondoltok: jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nép pusztul el.” Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel fopap volt abban az esztendoben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egy­begyujtse. Attól a naptól fogva egyetér­tettek abban, hogy megölik.” Jn 11. 46-54

A minap az egyik bibliaórán arról beszélgettünk kedves gyülekezeti tagjainkkal, vajon miként lehetne Istentiszteleteinket, gyülekezeti rendezvényeinket vonzóbbá tenni, olyanná, hogy a jelenleginél többen érezzék szükségét az azokon való részvételnek. Az új reformáció címu könyv általam nagyon tisztelt szerzoje, Klaus Douglass egyenesen mintegy 11. parancsolatként azt ajánlja megfontolásra: ”Ne légy unalmas!” Vajon miként lehet ezt elérni? Az unalom egyik ellenszere a szenzáció. Bár nem valószínu, hogy újat lehet mondani ebben az információkkal agyonbombázott világban, ahol mindenki megfeleloen tájékozott, naprakészen követheti akár órárólórára a világpolitika eseményeit. Az unalom elkerülése ellen a második lehetséges megoldás a humor: mulatságos, ugyanakkor tartalmas történetek, vagy mások által átélt események illusztrációként való felhasználása az igehirdetésben. Szép cél: legyünk vidámak, mosolyogjunk és nevessünk többet. Igen ám, de megvan-e rá az alkalmas ido? Van-e olyan esemény, élmény akár személyes életünkben, akár a világ történéseit szemlélve, amelyik erre okot adhatna számunkra. A prédikátor könyvének bölcs tanítása nyomán elmondhatjuk mi is: „Mindennek megszabott ideje van…”(3,1) „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek” „Megvan az ideje a gyásznak és megvan az ideje a táncnak.”(3,4). S most úgy érzem, nem a tánc és nem a nevetés ideje van, látható módon kínok között vajúdik az egész világ. Emberek halnak meg a háborúban, új, ismeretlen, eddig legyozhetetlen betegség, a Hong Kong-i vírus tizedeli a világ lakosságát. Csak ido kérdése, mikor lépi át a Kárpátmedencét. S mindezek csak tetézik a már meglévo emberi nyomorúságainkat, gyászunkat, betegségeinket és aggodalmainkat. Ha nevetni szeretnénk, talán csak kínunkban tehetnénk meg. Kinevethetnénk önmagunkat, a teremtés koronájának tartott büszke embert, aki már évszázadok óta fel akar ülni Isten általa „ledöntött” trónusának helyére.

Valóságos böjti passióban vagyunk. Úgy érzem rengeteg információ ide, vagy oda, mégis tudunk újat mondani e szenvedések között élo népnek. Nem igaz, hogy csak az új hír érdekes! Egy régi esemény is az lehet, ha érint engem. Vegyük példának azt a történetet, amikor egy távoli, általam nem ismert rokonom elhal, de mesés gazdagságának egyetlen örököse én vagyok. Sokszor évek, évtizedek telnek el, amíg a gazdag rokon hagyatékát gondozó ügyvédek, nyomozók rám nem akadnak a hírrel: én vagyok az egyetlen örököse… A régi történet egyszerre csak elevenné, aktuálissá válik számomra. Így szeretnék egy régi hírt megosztani veletek Testvéreim. Ugyan nem évtizedek, hanem évszázadok óta történt esemény ez, de sokak számára talán csak most válik aktuálissá, a 21. század elején, ebben a félelemtol, könnyektol és szorongástól átitatott helyzetben, amelyben élünk. E régi eseménysorozat, mely hatással lehet életemre egy jótettel kezdodött. Történetesen azzal, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt, aki jó barátja volt. Ilyen addig még nem történt: a világ legridegebb törvényét írta felül Jézus. Egy embert, aki már négy napja átlépte az élet és a halál kapuját, visszahozott arról az egyirányú ösvényrol, amelyen még senki addig vissza nem fordult. Az élet és a fizika máig is ismert, elfogadott, de rettegett törvényeivel szemben járt el Jézus. A halálból hozott vissza valakit, bizonyságául annak, hogy Isten szeretete erosebb a halálnál. Egyetlen tettével felborított mindent. A gyógyítások csodáit még elnézték volna neki, bár az is kiváltotta sokak irigységét. De isteni hatalmával cselekedett, mégpedig látványosan, s ez sokak szemében botrány volt. Foként Isten hivatásos képviseloi a fopapok elott. Ezért az a nagy békesség a zsidó nagytanácsban. Az osi ellenségeknek egymásra találtak, összeszövetkeznek a harmadik, az Isten Fia, ellen. Kész volt az egyetértés, a terv: „jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” Mégis Isten uralmát jelzi mindörökké az a tény, hogy Isten az emberi gonoszságból is tud jót elohozni. E döntés vezetett oda, hogy az egyszeri csodából, a halott Lázár feltámadásából bizonyosság legyen. Jézus halála és feltámadása már a második jel. Olyan bizonyíték, melyet nem lehet letagadni, egyszeri történetnek, véletlen eseménynek minosíteni. Az úton, amelyrol sokáig azt hittük csak egy irányba járható, mégis van egy keskeny út, visszafelé. A hit útja ez, amely a halálból az életre vezet. Ez az út, az én utam is lehet. Ha a hit ajándékával mondani merem, Jézus halálában az Isten megbékélt velem. Nem haragszik rám hitetlenségemért, új reménnyel, új élettel ajándékoz meg. A harmadik napon, Húsvét reggelén, Jézus üresen maradt sírja, mintegy új szivárvány jelezte Isten új szövetségének jelét. Az Ö dicsosége újra beragyogta a világot, ezzel új távlatot adott minden népnek, a halál völgyének árnyékában járóknak is. Ez a hír mindmáig aktuális. Jó hír a szenvedoknek, gyógyír a gyászolóknak, mert arról beszél, mi vagyunk az örökösei, ennek a hagyatéknak. A mennyei magasságból hozzánk érkezo világosság, Jézusban eloszlatja a bennünk lévo sötétséget. Életünk borús egén eluzi az aggodalom viharfelhoit, új értelmet ad életünknek. Új éneket ad a szánkba panasz, jajgatás helyett Istenünknek dicséretét. „Borúban visz bár utam, te vagy fénylo napvilágom Jézus, boldogságom.” (Ev. Ének 357.) Ennek a hírnek vagyunk örökösei, mi evangélikusok… Nem tudom, hányan tudják, hogy errol a jó hírrol nevezzük magunkat evangélikusoknak. Vajon méltóak vagyunk-e a név viselésére? Evangélikus keresztyénekként, van-e bennünk bizonyosság, hit Jézus üdvözíto hatalmát illetoen? Jézus Krisztus feltámadásának örömhírét életünkben, tetteinkben hordozó Krisztusköveto tanítványok vagyunk-e? Vagy mi is csak hivatásos képviseloi vagyunk az Istennek? Ne legyünk olyanok, mint az egykori fopapok, írástudók, akik barikádharcosokhoz hasonló elszántsággal védték az egyház elért pozícióit, hatalmát, társadalmi befolyását. Inkább adjuk meg magunkat a legnagyobb isteni szeretet csodájának, és alázatosan fogadjuk el a számunkra is felkínált utat. A golgotai kereszt mellett elvezeto szuk ösvényen keresztül. Járjunk az élet és a hitnek útján, a halálból az örökkévalóság felé.  Mese nincs, ha izgalmas és vonzó gyülekezeti életre vágyunk, ha újdonság erejével szeretnénk megszólalni, Jézus megtérésre hívó szaván keresztül kell elindulni, mint a halott Lázárnak nekünk is ott kell hagyni a holt lelkek birodalmát, le kell tenni halott cselekedeteinket, mert nincs bennük üdvösség! S csak imádni kell csendben Isten embert szereto tettét. Beszéljen a keresztfa titkáról életünk, mert ez a gyógyulása a világnak. Ave crux spes unica. 
Ámen.

Imádjuk újá teremto szereteted csodáját Istenünk. Köszönjük, hogy e drága örökség hordozói lehetünk. A Krisztus irgalmára kérünk téged, add, ne csak a nevünkben hordozzuk a jó hírt, hanem mi magunk is legyünk azzá a te Szentlelked által. Erre segíts minket Istenünk! Ámen.

Finnországi kirándulás

Testvérgyülekezetünkhöz készülünk Nivalába. Június 30-tól, július 9-ig. Az autóbuszos kirándulás részvételi költsége 51 000 Ft, amely magában foglalja az útközbeni szállás, az autóbusz, és kompköltségeket. Jelentkezni az első részlet befizetésével (17 000Ft) lehet március 15.-ig. Létszám: max. 40 fő.

A presbitérium hírei

A presbitérium 2003. 03. 19-én tartotta utolsó gyulését. Presbiter testvérek az elvégzendo munka nagyságrendjére, fontosságára való tekintettel már az összejövetel elott megkapták az anyagot.
Elso napirendi pontként Dreska Lajosné óvodavezeto beszámolóját hallgattuk meg az elozo tanévrol. Beszámolójában pedagógiai, szakmai szempontból ismertette az óvodában folyó munkát. Ismertette az evangélikus óvoda 2003-as évi zárszámadását. Presbitérium mindkét eloterjesztést egyhangúlag elfogadta.
A vezeto részletesen ismertette az evangélikus óvoda 2003. évi költségeloirányzatát. Tájékoztatást kaptunk a gyermekétkeztetés állami támogatásának problémáiról. A költségeloirányzatot egyhangúlag elfogadtuk. Negyedik napirendi pontként Szarka István lelkész úr ismertette a 2002. 12. 30-án kelt lelkészi jelentést. A presbitérium a beszámolót egyhangúlag elfogadta.
Benis József számvevoszéki elnök úr ismertette az egyházközségünkben 2002. 10-12. hónapban végzett számviteli ellenorzés jegyzokönyvét. A vizsgálat során feltárt kis formai hiányosságokat javítjuk, továbbiakban igyekszünk kiküszöbölni a hiba lehetoségét. A jelentést egyhangúlag tudomásul vettük.
Áttekintettük egyházközségünk 2002-es zárszámadását. Csernyin Sándor felügyelo úr minden felmerülo kérdésre részletesen válaszolt, így a zárszámadást egyhangúlag elfogadtuk.
A hetedik napirendi ponton belül fontos döntést kellett hoznunk. A templomszentelés alkalmából rendezett szeretetvendégség keretein belül gyülekezetünk megismerhette a reményeink szerint megépülo új evangélikus óvoda és közösségi létesítmények látványterveit. A tervek megvalósításához elengedhetetlen feltétel közgyulésünk hozzájárulása. Ezért határozatot hoztunk, mely szerint presbitériumunk a közgyulés elé terjeszti az építési tervek megvalósításának kérdését.
Feladataink között következett egyházközségünk 2003. évi költségeloirányzatának tárgyalása.
Egyhangú döntés után határozatban rögzítettük egyházközségünk alkalmazottainak, tisztségviseloinek 10 %-os béremelését.
Legnehezebb feladatnak az egyházfenntartói járulék összegének megállapítása bizonyult. Több különbözo javaslat után presbitériumunk úgy döntött, hogy a járulék mértéke nem változik, az a jövedelem 1 %-a, nyugdíjasok esetében legalább 2000 Ft, aktív dolgozók esetében legalább 4000 Ft. Szeretnénk felhívni testvéreink figyelmét arra, hogy az egyházfenntartói járulékot több részletben is fizethetik.
A harangozás díját sem emeltük, gyülekezeti tag esetében a négyszeri harangozás díja 1000 Ft, nem gyülekezetünkhöz tartozó személy esetében 2000 Ft. A harangozó mindkét esetben a befizetett összegbol 500 Ft-ot kap. A gyülekezetünk tulajdonát képezo ingatlanok lakóinak lakbérét az infláció mértékével emeltük, április 1-tol.
Közgyulésünkre 2003. 03. 23-án került sor. A jelenlévoket tájékoztattuk a presbiteri gyulésen elhangzottakról. Szarka István lelkész úr ismertette a jelenleg óvodaként muködo ingatlan hiányosságait, tájékoztatott a gyülekezeti tulajdont képezo épületek rossz állapotáról. Az elhangzott tények még indokoltabbá teszik az új evangélikus óvoda és közösségi létesítmények építését. A hozzászólások meghallgatása után közgyulésünk a következo határozatot hozta:

Az Evangélikus Egyházközség közgyulése hozzájárul a 3 csoportos Evangélikus Óvoda és közösségi létesítmények építéséhez, ha az Országos Egyház a kivitelezéshez szükséges anyagi fedezetet a megvalósíthatósági koncepcióban szereplo évenkénti bontásban biztosítani fogja.

Azt gondolom, ezzel a döntéssel gyülekezetünk megtette az elso lépést a megújulás útján, lehetoséget adva a gyülekezet peremén élok elérésére, az elidegenedettek megnyerésére. Isten gazdag áldását kérem terveink megvalósítására és gyülekezetünk miden tagjára.

Kusicza Gáborné /jegyző/

Az óvoda általános mutatóiból néhány fontos adatot emelnék ki.

2001-2002-es évet a csoportbovítésnek köszönhetoen két vegyes életkorú csoporttal indítottuk. A szeptemberi gyermeklétszámunk ennek a nevelési évnek az elején 41 gyermekbol 26 evangélikus 63 %, a nevelési év végén 49 gyermekbol 30 evangélikus 61 %.

Tanévzáró Istentiszteleten óvodánkból 5 gyermeket keresztelt lelkészünk evangélikus vallásúvá.

Ez az év igen nehéz volt számunkra, hiszen a dolgozói létszám nem volt kielégíto. 3 óvodapedagógussal, egy 6 órás gazdasági ügyintézovel, két 6 órás dajkával, valamint egy 2 órás konyhai kisegíto dajkával vittük végig az évet. Szerencsére az év végére megemelkedett óvodánkban a gyermeklétszám. S így az átfogó országos ellenorzés, mely a 2002-es évben érintette óvodánkat, a személyi feltételek javítása iránti igényünket elismerte.

Így a jelenlegi nevelési évre sikerül ezeken változtatnunk, s a 2002-2003-as évet 47 gyermekkel indítottuk, ebbol 30 evangélikus, ez a gyermeklétszám 64 %-a. Jelenleg 54 gyermekünk van. Személyi feltételünk már a törvényi eloírásoknak maximálisan megfelel, hiszen 4 óvodapedagógussal és 3 teljes munkakörben foglalkoztatott technikai alkalmazottal dolgozunk.

Tárgyi feltételeink is szépen javulnak, hiszen a 2002-es évben pályázat útján sikerült elnyernünk 500 000 Ft-ot az Országos Egyháztól bútorvásárlásra, esztétikus fa játékokra, matematikai fejleszto eszközökre.

Az Oktatási Minisztérium által meghirdetett megyei eszközfejlesztési pályázaton pedig 330 000 Ft értékben zenei eszközöket, tornaszereket, diavetítot és faxot tudtunk beszerezni.

Pedagógiai, szakmai munka értékelése

Az óvoda pedagógiai munkájában elso helyen van a gyermekek minden oldalú fejlesztésének elosegítése, készségeiknek, képességeiknek kialakítása, megismerési folyamataik tudatos alakítása /érzékelésük, észlelésük, emlékezetük, képzeletük, gondolkodásuk fejlesztése/

Ehhez igyekeztünk a játékosság kereteit megtartva sok és változatos módszert alkalmazni, lehetoségeket biztosítani, hogy a gyermekek észrevétlen jussanak ismeretekhez. Hiszen óvodában a gyermeket nem lehet kényszeríteni semmire, az vesz részt a tevékenységformákban, aki szeretne. Ezért próbálunk mindent elkövetni, hogy odavonzzuk a gyermekeket. S ez, azt hiszem sokkal nehezebb feladat, mint mikor azt mondhatjuk, hogy most üljetek le! Úgy kell és próbáljuk felkészíteni a gyermekeket az iskolai életre, hogy az iskolai, szüloi és környezeti elvárásoknak megfelelhessenek.

Az év kiemelt feladatait általában az alapján határozzuk meg óvodánkban, ha valamiben lemaradást látunk a gyermekeknél, vagy valami miatt bizonyos oknál fogva azt a területet hangsúlyosabban szeretnénk fejleszteni.

A 2001-2002-es nevelési évünk kiemelt feladatai voltak óvodánkban.

1.        Az iskolára való elokészítés jelentosége, az iskolaérettség kritériumai. A matematikai tevékenységek a mindennapi játékban. Az iskola elokészíto matematikai cselekvések lehetoségi az óvodában.

2.        A környezeti nevelés hogyan hat az értelmi képességek fejlesztésére és a beszédkészségre, a beszédkészség alakulására. A környezet szeretetére nevelés fontossága.

3.        Testi nevelés lehetoségei óvodánkban. A  tornaterem és a testnevelési eszközök hiánya miatt hogyan lehet az óvodai lehetoségeket kihasználni óvónoi leleményességgel. A test minden részének megmozgatására milyen lehetoségeket használ fel az óvóno?

E nevelési feladatokkal foglalkoztunk többet a nevelési év során. Tartottunk munkatársi értekezleteket, s közös beszélgetéseken vitattuk meg tapasztalatainkat, cseréltünk ötleteket.

Mindkét csoport ellenorzo látogatásai azt mutatták, hogy az óvónok lelkiismeretesen készülnek a napi tevékenységek megszervezésére és színvonalas megvalósítására. Gyermekekhez való viszonyuk igen pozitív. Tervezéseik világosak, pontosak. Az óvónok felkészültsége, szakmai tudása fiatal életkoruk ellenére igen magas szintu, s igényük is van az önképzésre, tudásuk megújítására.

Szintén kiemelt helyet foglal el óvodánkban a gyermekek érzelmi, lelki és keresztyén nevelésének biztosítása. A bibliai történetek játékos ismertetése, eljátszása, imádságok, evangélikus énekek tanítása.

Szükségesnek tartottuk, s erre helyeztük idén a hangsúlyt, hogy gyermekeink ne csak a tárgyi dolgokat, anyagi javakat tartsák fontosnak, hanem a megfoghatatlan és nélkülözhetetlen nemes gondolatokat, mint az egészség, szeretet, barátság, egymáson és az idoseken való segítés. Ezeket gyertyagyújtás, meghitt beszélgetések, elmesélt történetek, eljátszott példák, illusztrálásával érzékeltettük és tudatosítottuk gyermekeinkben a játék, napi tevékenységek során.

Szokásrend és hitoktatás

Óvodánkban gyertyagyújtás elozi meg a hitoktatást. Ez hangulatilag készíti elo a gyermekeket, hiszen a gyertyagyújtás az ünnepi, családias légkört idézi. Mind­egyik csoportunkban heti egy alkalommal tart Szarka Éva lelkészno hitoktatást, ahol bibliai történeteket ismertet. Ezeket dolgozzuk fel, játsszuk el, dalokat, imákat tanulunk közösen, gyermekek, óvónok és dajkák egyaránt. A tanulságos történetek beépülnek a gyermekek mindennapi életébe, heti tevékenységébe, megismertetve számukra az evangélikus vallást, bibliát, a keresztyén nevelés értékeit. Az egyházi dalok tanítását az óvónok segítik és gyakorolják a hét folyamán.

Heti egy alkalommal, minden péntek délelott ellátogatunk a gyermekekkel a templomba, ahol templomunk jellegzetes szimbólumaival ismerkednek a gyermekek /oltár, keresztelokút, szószék, orgona stb. /

Kapcsolataink

Sok közös programon vettünk részt a szülokkel: színház, úszás, kirándulás.

Örülünk, hogy más gyülekezetekkel, óvodai közösséggel is sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk. Óvónoink ellátogattak Gyorbe. A gyori óvodások kirándulás keretében nálunk jártak, megnézték templomunkat, óvodánkat. 2002. májusában a Várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda meghívására családi napon vettünk részt.

Reméljük, lelkiismeretes munkánkkal szolgálhatjuk gyermekeink fejlodésének elosegítését.

Dreska Lajosné Óvodavezeto